..utolsó napja. Vasárnap, nemsokára indulás. A hazautam nemvolt tulságosan mondjuk úgy zökkenő mentes. Sikeresen nemarra a buszra száltam fel amire kellet volna. A franc tudta! Nemvolt rajta az: Enikő erre szálj fel! -tábla. Végülis viszonylag gyorsan Solton voltam. Utánna pedig kocsival itthon. Nemvolt erőm máshoz csak vacsora, fürdés, alvás.
Tegnap, azaz szombaton délután indulás lovagolni. Lovacskám megrugták, kicsit sántikált, de amikor bemelegedett semmi baja se volt a lábának. Utánna maszírozás, jólesett.
Ma, azaz vasárnap kialudhattam magam egész jól. Fél 10-re jött Gergő kimentünk lovagolni terepre. Ketten egy lovon. Lónak nemvolt baja nekünk annál több. Keményvolt, szúrt a szőre, És izzadt is, de ló volt.
Öszepakoltam már elég sok mindent. Annyi kaja lett rakva, hogy szerintem a héten nemfog elfogyni, de legalább nem éhezek(eddig még enm éheztem).
A lázam elmúlt, a köhögés nem. Voltunk orvosnál kaptam gyógyszert, meg vettünk vitamint, c-vitaminos, és magnéziumos szőlőcukrot. Jobban fogjon az agyam hamár elméltei hét lesz.
Hoppá! Elméleti hét, és a könyveink még sehol.
